Budafok az 1940-es évek második felében
Budapest német megszállását követően Budafok város polgármestere Pálházi Endre lett, aki a szovjet csapatok 1944. december 25-i Budafokra történt bevonulását követően elmenekült. Utána Budafok város első emberének ideiglenesen a város korábbi városi tanácsnokát, Bárdosi Gézát választották meg polgármesternek. Ő ekkor már a Nemzeti Bizottságnak is tagja volt. A 1945. június 6-i tisztújító közgyűlés Bárdosi Gézát felmentette, és helyére Baranyai (Bonyár) János lakatost választotta meg polgármesternek. Ő egészen 1949. december 31-ig, Budafok fővároshoz csatolásáig megőrizte polgármesteri címét. Működésének idején megkezdődött az „Újvilág Szimfónia”, a szocialista átalakulás.
Első eredményeként még 1945. április 30-án újra megindult a HÉV-közlekedés az Elágazás felüljáró felrobbantását követően. A következő, Budafok számára rendkívül szomorú esemény a magukat német ajkúaknak valló polgárok 1946. január 19-én kezdődő kitelepítése. És akiket ’46-ban kitelepítettek, még szerencsésebbek voltak, hiszen ők Németország nyugati felébe kerültek (az amerikai érdekszférába), míg akiket 1947. január 1-ét követően telepítettek ki, ők Németország keleti felében a szovjet érdekszférába kerültek, vagyis a később megalakult NDK-ba. Budafok egészségügyi helyzetének javítása érdekében 1946. június 10-én megnyílt a Budafoki Szülőotthon a Kereszt utcában, az 1910-ben a reformátusok által épített első templom helyén, mely épületet a reformátusok az 1927-ben felépített új templomuk után visszaadtak a városnak. 1947. február 1-jén jelent meg a Budafok Népe hetilap első száma, mely 1949. december 24-én került utoljára az olvasók kezébe. 1947. május 11-én Budafok megrendezte (még megrendezhette) az utolsó nagy katolikus összejövetelét, az Eucharisztikus kongresszust, melyen nem csak Budafokról, hanem a környező településekről is érkeztek a hívek. A Törley töltőcsarnokában és az előtte lévő udvaron több mint 15 000 hívő vett részt Mindszenti József miséjén. Az 1947. évi XVII. törvény alapján az ország gazdasági és szellemi felemelkedésének érdekében bevezették a 3 éves tervet. Utólag megállapítható, hogy Budafok városa ebből semmit nem profitált. Budafok áldatlan egészségügyi helyzetének javítása érdekében 1948 júniusában kezdték el építeni az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) új egészségügyi központját. A Budafoki Postapalota közvetlen szomszédságába készülő egyemeletes épület kivitelezését 3 hónap alatt kívánták megvalósítani, melyet végül 1949. február 14-én nyitott meg dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Érdekesség, hogy egy frissen létrehozott állami építőipari vállalat alkalmi munkásai 3 hónap helyett kilenc hónap alatt végeztek az építkezéssel. Szépséghibája volt, hogy a körzeti orvosi rendelők, a laboratórium, a röntgen több száz méterre voltak a központi intézménytől. (Az épületben ma a Tüdőgondozó Intézet működik.) Promontor, majd 1886-tól Budafok önálló községi, nagyközségi, városi, majd megyei városi létének az 1949. évi XXVI. törvény vetett véget, mikor is Budapest területét 208 km2-ről 525 km2-re növelték, a fővároshoz csatolva 7 várost és 16 községet.
Budafok megyei városból, Budatétény, Nagytétény községekből 1950. január 1-jével létrejött Budapest főváros XXII. kerülete.
Garbóci László helytörténész
